18.Rész.Hová megyünk?...

*Stephanie szemszöge*
Álmosan keltem fel az ágyból,Melodie még aludt.Jujj,tanulnom kell.Elfelejtettem,hogy felejthettem el?Lementem a konyhába és ott már Lorah készítette a reggelit.
-Milyen jó illatok-öleltem meg Lorah-t.
-Ülj le,mindjárt kész.Melodie?
-Kicsit ki van készülve a Zayn-es dolog miatt,de már beszéltem vele és Zayn-nel is,hátha sikerrel járok és kibékülnek.
-Reméljük,olyan szép pár.Egyébként...Mi a helyzet veled és Harry-vel?
-Hát a tegnapi nap csodálatos volt.Újra...Csak..apa nem szólt semmit,hogy sokáig voltam?
-Mit is mondjak...?.Kicsit ki volt akadva,hogy nem beszélt veled tegnap annyit mint régen,sem tegnap előtt..
-Tudom,borzasztó lehetek.Nem tudom beosztani az időmet,és valahogy mindig elfelejtek valakivel törődni.Normális az ilyen ember mint én?Hát nem hiszem.
-Ennyire ne légy szigorú magadhoz.David-nek sincs szinte semmi ideje.Figyelj Stephanie,eljönnél ma velem az doktor nőnkhöz?
Közben megérkezett Melodie.csendben leült és nem akart az ennivalóhoz hozzá se nyúlni,hanem inkább csak a villája végével kapargatta a tányért.Apa is megérkezett.
-Jó reggelt.Mi ez az iszonyatos csikorgás?
Rá néztem Melodie-ra és ő letette a villát.
-Ezt szépen most visszaveszed a kezedbe és enni fogsz,nem kell mindig szomorúnak lenned.Olyan ritkán látlak mosolyogni-mondta apa.
-Apa,te így is úgy is ritkán látsz,de azért igazad van.-mondtam neki,így kettőnkre hallgatva Mel hozzáfogott  az evéshez.
-Kisasszony,te ugye nem kioktatni akarsz?Hol is jártál tegnap,ha már itt járunk?-kérdezte apum felhúzott szemöldökkel.
-Hát én,izé...Harry-vel voltam,hol lettem volna?
-Hát kitudja,egyszer megint bajod esne.Viszont olyan még egyszer ne legyen.Tudod,hogy szeretnék veletek sok időt tölteni.De ha azt a munkám nem engedi.Te mit csinálnál,ha egy olyan nagy céget kellene vezetned mint a miénk?
Ennél a résznél csak csendben ültünk,és hagytuk apát beszélni.
-Apa,tudod,hogy Harry nélkül,a srácok nélkül nem megyek sehová,akkor ne félts ennyire légyszíves,egyébként is..nem sokára 17 leszek.
-A kor itt nem számít,amíg élek,addig mindig figyelni fogok rád.Megöleltem apumat,mert keveset beszélünk,és még azt találja hinni,hogy nem is törődök vele.
-Lorah,bocsánat,hogy nem válaszoltam a kérdésedre.Elmegyek veled,de mikor?
-Talán d.u.3-ra.
-Megbeszéltük.Melodie te pedig egyél,mert ez nem lesz így jó.-mondtam parancsolóan.
-Te beszélsz Stephanie Statham?Alig ettél valamit.
-Na jó,mind egy.Látom te már megetted,szóval gyere,mert tanulnunk kellene.

Elköszöntünk apuméktól és fel siettünk a szobába.Muszáj volt beszélgetnünk,mert láttam,hogy még nyomasztja valami Mel-t.Tanulni készültem,de a tanulásból nem valami sok lett.Annyi a szerencsém,hogy hamar bele megy a fejembe a tananyag,ezért átrágtam magam rajta,és közben beszéltem a barátnőmmel is.Elmagyaráztam neki,hogy értse meg,Zayn-nek is nehéz,de ő segíthetne rajta.Felhívtuk Bella-t is,de valami családi program miatt nem jöhetett.
Rezeg a telefon.Harry az.Hívott hozzájuk,de nekem mennem kell Lorah-val az doktor nőhöz,szóval nem mehettem.Harry persze megértette.Megígértem Melodie-nak,hogy azért elkísérem,közben én is találkozok fürtöskémmel.Gyorsan írtam pár sort Chris-nek,mert mostanában nincs ideje Molly miatt,de reméltem,hogy legalább válaszol.Sietnünk kellett,úgyhogy elkértük apum egyik autóját,Melodie ült a volánnál és elmentünk a közös házba.Eleanor és Louis,már az ajtóban vártak.
-Sziasztok,üdvözöltek minket.
-Helló,-szaladt le Zayn és Harry is.Harry nem volt félénk,így odajött,magához húzott,és megcsókolt.Megfogta a kezemet,és oldalra álltunk.
-Hogy hogy még is itt vagy?-kérdezte Harry.
-Csak pár percre jöhettem.Mindjárt megyek is,most olyan lelki erőként jöttem Melodie-val.
Zayn lassan sétált oda Melodie-hoz.Megfogta a kezét,és a két csillogó szem pár összetalálkozott.Kimentek a hátsó kertbe beszélgetni.
-Ne haragudj,de most már mennem kell-nyomtam egy puszit Hazza arcára.
-Jó,de este el kell jönnöd velem két helyre kárpótlásul-vigyorodott el a barátom.
-Persze.Este mindenképp.
Elköszöntünk egymástól,és aztán mindenkitől,már akik ott voltak.Kiderült,hogy Niall is Bella-ékkal van,mert Bella mar bemutatta a családjának.Felültem az egyik buszra,amire nem kellett sokat várnom.,és haza siettem.Lorah már kint várt.
-Siess gyorsan,épp jókor érkeztél-ültünk be az autóba.Egy fél óra kocsikázás után megérkeztünk.
-Az orvos nőnket Olivia-nak hívják,nyugodt nő,és kedves,úgy hogy nem kell félned.-mosolygott Lorah.
Mikor besétáltunk,a recepciós már úgy fogadta a kismamát,mintha már régen ismernék egymást.Elmentünk Dr.Olivia szobájába.
-Jó napot,Helló!-köszöntünk mindketten.
-Üdv,de bájos lány!Ő Stephanie akiről meséltél?-kérdezte Olivia.
-Igen,ő Stephanie.
-Szólítson csak Steph-nek-mosolyogtam Dr.Olivia-ra.
-Foglaljatok helyet.Hogy van mostanában a kismama?Nincs hányingered?Esetleg nem fáj a fejed,mint régebben?-szólította meg a doktor nő.
-Hát a hányingerem az van.de az ugye természetes,mint mondtad.A fejfájásom pedig el múlott,hála az égnek.
-Akkor hatott a gyógyszer,ennek örülök.Gyere,feküdj fel arra a nagyobb ágyra,az ultra hang-gép mellett.
Mikor vizsgálták Lorah-t és a kis picit,megkönnyeztem az egészet.Bele gondoltam,hogy ő a testvérem.16 év után lesz egy testvérem.Sajnos azt nem tudják még megmondani,hogy fiú lesz-e vagy lány?.Egy hónap múlva már biztos megmondják,és akkor apának illik itt lennie.Elköszöntünk,de elég hosszúra húzódott a vizsgálat,ezért már Mennem kellett,mert Harry-nek megígértem,hogy este vele leszek.
Üzenetem jött: 'Vegyél fel valami elegánsat,amiben jól érzed magad,bár rajtad a cica naci is elegáns :$'-írta Harry.Oké,akkor cica naciban megyek-írtam meg nevetve.Melodie még a 1D-házban volt.Felvettem egy egybe ruhát,lapos talpú cipőt,és kiegészítőket,mert ebben éreztem magamat a legjobban.Fogalmam sem volt,hogy hová megyünk.Mikor le siettem a lépcsőn,megálltam az ablaknál és megláttam valamit.

Bocsi,hogy ilyen hosszú lett.Komizzatok ha tetszik,és a komit azért kérem,hogy tudjam-e,hogy jó-e az amit csinálok,vagy nem.És minél több hozzászólás,annál hamarabb jön a rész;)