17.Rész.Minden megoldódik az esőben?...

Tedd le de azonnal a cigit!-szaladtam oda Zayn-hez.Mellette már volt egy üres cigis doboz.
-Teljesen megőrültél?Zayn,az életeddel játszol.Már tudnod kellene,hogy mi ennek a tétje,ennyire nem kell az élet?Ne dobd el magadtól,amit kaptál.
-Steph,én csak...
-Nem,Zayn itt nincs mentegetőzés.Ez itt,szemét és ide való-dobtam ki az üres,és még nem teljesen üres cigis dobozokat mellőle a kukába.
-Sajnálom,én mindenkit megbántottam,és most Melodie is...
-Nyugodj meg-adtam neki egy nyugtató ölelést.Teljesen összetörtnek érezte magát.
-Egy csőd tömeg vagyok,Liam-en és Harry-n kívül mindenkit megbántottam.Azért haragudtak meg,mert nem mondtam el előbb...Melodie is azért szaladt ki.Hazudtam Stephanie,minden nap csak ültem,és a füstöt fújtam ki a számból,ami édes is volt.Mintha megbabonázott volna,nem tudok leszokni.
-Máskor ne tedd ezt,hogy lehettél ilyen?Ezzel magadnak is fájdalmat okozol és nekünk is.
            *Zayn szemszöge*                               
Mindig a turné után a színfalak mögött,amikor senki sem látta,elszívtam egy két cigit,hogy a fiúk is azt higgyék,hogy leszoktam.Ekkor látott meg Liam,muszáj volt elmondanom,és aztán Harry-nek is.A többieknek nem mertem,mert tudtam,hogy nagy fájdalmat okozok nekik,abba nem is gondoltam bele,hogy azzal még nagyobb fájdalmat okozok,ha nem mondom el.Vizsgálatokra jártam,de azzal semmit sem értem el.Azt mondták az orvosok,hogy ha így folytatom tovább,akkor....akkor tudom mi lesz a következménye.De senki sem érti meg!Ez nehéz így.Mikor hazajöttünk nem mertem senki szemébe nézni.A tükör előtt álltam meg és ismételgettem.
-Melodie ne haragudj,én nem mondtam el valamit..és így tovább azt a kis szöveget,ami megfogalmazódott a fejemben.Ekkor lépett be Melodie,és meglepődve állt meg a hátam mögött.Arcát a tükörben láttam.Megfordultam,próbáltam elmagyarázni neki,megöleltem.Egy ideig így is maradtunk,azt hittem megérti.Aztán elkezdtünk kicsit fennhangon beszélgetni,mivel a veszekedésnél még nem jártunk.Annyira szeretem őt,ezt miért nem érti meg?Sírva szaladt ki.Ekkor elővettem két doboz cigit,az egyikben már csak az üresség látszott.Belépett Stephanie,reméltem,hogy ő megért.Neki is hazudtam...Ő is meglepődve nézett rám,és kidobta a cigarettás dobozokat.Próbáltam magyarázkodni,de a magyarázat keserves sírásba tört ki.Steph megölelt és nyugtató szavakat mondott nekem.Először persze nem,akkor kiosztott,de tudtam miért,az életem forog kockán.Mikor elmesélte,hogy az ő egyik 'barátja' is így halt meg,hogy először cigarettázott,aztán füves cigi,drog..és annyi..Megértettem,és megígértem először magamnak,aztán Steph-nek,hogy most már tényleg ki kell bírnom.Mindent sikerült megértetnie velem.Iszonyatos erőt éreztem magamban,annyira feltöltött ez az egész,és tudtam mit kell tennem.El kellett mondanom mindenkinek és tényleg tenni azért,hogy ne legyen semmi bajom.A beszélgetés végén,mivel Steph nagyon érzékeny típus,ő is szabad utat engedett a könnyeinek.Zavartan törölgette lefele,én pedig indultam elmondani a többieknek.Persze,mivel Harry aludt,Liam pedig elment Dani-ék ,ezért lementem a nappaliba,és bocsánatot kértem a srácoktól.Megígérték,hogy segíteni fognak,és majd ők eljönnek velem a vizsgálatokra.Stephanie  biztatóan mosolygott rám,mintha büszke lett volna rám.
                                 *Harry szemszöge
Arra keltem fel,hogy Steph nincs a szobában.Lementem a nappaliba,és azt láttam,hogy a három összeölelkezve áll,Stephanie pedig maga áll oldalt,és az arcán együttérzés látszott,de már gondoltam miről volt szó.Odamentem,hátulról átöleltem a barátnőmet,és néztük,ahogy a fiúk megbeszélik a dolgokat,és ölelik egymást.
-Nem gondolod,hogy nekünk is beszélnünk kellene?Vagy kicsit kikapcsolódni?-mosolyogtam Steph-re.
-Ha te mondod-nevetett.
-Igen,én mondom,és azt is mondom,hogy várj 5 percet,és indulhatunk.Addig ő odasétált a fiúkhoz és beszélgetett.Mikor lejöttem egy kosárral a kezemben,amiben volt szőlő,chips,és már csak a szendvics hiányzott.
-Na várj,már értem,most te adj nekem öt percet-mondta Steph
Megcsinálta a szendvicseket.
-Azt hiszed ennyi elég lett volna a te hasad-nak?-mosolygott.
-Igazad van-nevettem.Elköszöntünk a srácoktól és elindultunk.Steph-nek ott lógott a nyakában a fényképező gép.Az úton énekeltük Olly-nak az egyik számát.Mikor megérkeztünk,arra a helyre,amit Steph szerintem nagyon szeret,akkor kivettem az Olly-s cd-t és gondoltam erre még szükségünk lesz.Arra a helyre voltunk,ahol a legutóbb volt a randink,a bungee jumpin-gos helyre.Először sétáltunk a vízpartnál kézen fogva.Stephanie-nak a kezét fogni olyan,mintha egy mágnes vonzaná a másikat,ha ő egy percre elvette,én azt éreztem,hogy újra meg kell fognom a kezét.Elértünk a fához,ahol a hinta volt.Sok fényképet csináltunk,ennek nagyon örültem,hogy a fényképező gépen nem csak az én arcom van.A mai nap elég meleg volt,ahhoz képest,hogy nem sokára november van.Furcsa időjárás,de nekem ez kellett.Még jó,azért,hogy nem pokrócot hoztam,hanem egy ilyen felpumpálható ágy féleséget.Leültünk és beszélgettünk..
-Steph,nem gondolod,hogy holnap be kellene jelentenünk,hogy együtt vagyunk?A nyári fénykép után,az emberek csak találgatnak.Most nem érdekelne,hogy mit szólnak,hozzánk.Idáig egyik barátnőm sem volt megfelelő a sajtónak..Te vagy a leg-hozzám illőbb,mindenféle képen-ez nem kétség.
-Te tudod Styles,hogy mit akarsz tenni.Én tudod,hogy nem azért akartam összejönni veled,hogy én is híres legyek.De legalább nem kell akkor titkolóznunk..-mondta fél mosollyal Stephanie.
-Hey-emelem fel fejét Stephanie-nak fejét az állánál fogva.Minél hamarabb tudják meg,annál jobb..Szeretlek,ezt tudniuk kell.Mikor megettük a szendvicseket...
-Gyere-mondtam széles mosollyal.Felsegítettem Steph-et,és megálltunk egymás előtt.Bekapcsoltam a 'Dance with me tonight'-ot.Mikor meg akartam csókolni,dörgött egyet az ég,hirtelen nagy szél támadt.Mi lassan táncoltunk a zenére,elkezdett esni az eső.Nagyot változott az időjárás,de ez már nem meglepő itt,hisz' ez már általános,hogy egyszer ilyen idő,másszor olyan.Másrészt,szerintem a sors akarta így.Esett az eső.Gyermekkoromtól arra vágyok,hogy majd egy csodálatos lánnyal csókolózhatok az esőben.Nem tudom miért,de ez volt a vágyam.Belenéztem a barátnőm szemébe és láttam benne azt a csodát,ezért megcsókoltam.Hosszú csók volt,de végre megtörtént,azzal a lánnyal,akiről kiskoromtól álmodok...