83.Rész.Pursuit of happyness....

Hi drága olvasóim!Nagyon szépen köszönöm a négy feliratkozót!!! :) Ne haragudjatok,hogy csak most hoztam a részt.Am a következő résztől már hosszabb részek lesznek,mert júliusban két hétig táborban leszek szóval nem tudok majd írni és ezt pótolni fogom :) I PROMISE!Remélem tetszenek a részek és megszeretnélek titeket kérni valamire..Tudom volt már a szavazás,de azt szeretném,hogy ide majd komiban írjatok nekem találó blog címeket.Mindegy miről fog szólni és a leg hozzá illőbb címet kiválasztom :) Thank You! XX

*Harry szemszöge*

Stephanie életkedve az utóbbi egy hónapban egyenlő volt a nullával.Nem tudtam mivel vidíthatnám fel.Este mikor elaltatta Darcy-t,beült az ablakba.Éppen esős idő volt,amitől még szomorúbb lett.Máskor semmi más nem érdekelte,csak boldog akart lenni és ritka volt az olyan alkalom,mikor rossz kedve volt.Most pedig...

Emiatt én is rosszul éreztem magamat.Az eső őt felvidítja általában,mert szerinte "Az eső elmossa a rosszkedvet".Talán igaza is volt.Csináltam neki teát és lassan,félve sétáltam oda hozzá.Átkaroltam hátulról,ami kicsit felriasztotta nyugalmából.Átnyújtottam neki és akkor kicsit nyugodtabban ült vissza a helyére.

-Szia-mosolyogtam.

-Szia édes-hajtotta hátra a fejét.

Az ölelésemben megnyugodva kortyolta a teát.

-Miért van az,hogy ha a közelemben vagy,akkor megnyugszom?-kérdezte.

-Ezt én is kérdezhetném tőled.Nem kétséges,hogy minket egymásnak teremtettek.Azért,hogy lelki támaszai legyünk a társunknak.

Egy puszit adtam a homlokára Steph-nek.

-Tudod,arra gondoltam,hogy vissza festem a hajam barnára.Ennyi elég volt.Végleg fel akarok nőni.Emlékszel?Mikor befestettem a hajamat,akkor történt az autó baleset.Te is kétségbeesett voltál és én is.Azt hittem ott elveszítek mindent,és mindenkit.Legfőképp téged.Nem akartam többet veszíteni.Az anyám 'halála' ami csak kamu volt,számomra már annyi is elég volt.A lelkem tönkretette.Az anyám is hozzájárult ehhez.És most a fiunk halála ez számomra már mindennél elszomorítóbb.Mintha a szívemből kitéptek volna egy darabot,vagy többet.Ez a helyzet...nyomasztó.-tette a kezét a szívéhez és megfordult.Valami biztatót akartam neki mondani,de szíven ütött az,amit mondott.Résnyire nyitottam a számat,hogy mondok valamit,de inkább bezártam.A szívemben való hangok erősebbek voltak,mint azok,amiket mondani akartam,ezért csak megcsókoltam és éreztem a sós könnyeit az ajkain.Megöleltem és a fejét a vállamra hajtotta.Tudtam,hogy valahogy fel kell vidítanom.Az eső hangja kezdett erősebb lenni.Felmentünk,hogy megnézzük a kislányunkat,aki békésen aludt.

-Olyan mint te.Te is mindig esőben alszol jól és akkor valamiért jobb kedved lesz.

-Igazad lehet.Mindkettőnktől a legjobb részünket örökölte.A kiságya fölé hajoltunk és csak csodáltuk őt.Nem hittem,hogy létezik ilyen csoda,de igen.A mi csodánk.A kis homlokára adtunk egy apró puszit és kimentünk.Átkaroltam Steph-et és úgy mentünk be a nappaliba.

*Stephanie szemszöge*

-Itt vagytok?-kérdeztem a telefonba kiabálva,mert nem hallottam semmit a sikítástól,ami a koncerten volt.

-Itt,már itt állunk a kapunál.Danielle már vár minket kint.Ó,már látom is.Megyünk,ott majd találkozunk.

-Oké,szeretlek kincsem.

-Én is téged.Üdvözlöm a srácokat.Ja,és Niall-nek mondd meg,hogy sajnálom,hogy a múltkor nem tudtam elkészíteni a kedvenc kajáját,de már megtanultam,szóval remélem ízleni fog.Koncert után viszem.Puszi.

-Ó sziasztok.Gyertek gyorsan.Add ide azt a kis drágaságot-mondta Dani és az én reménységemet kivette a kezemből,Hope-ot.Bementünk és láttuk az óriási tömeget,ami ott várta a srácok színpadra lépését.A tömeg mikor meglátott minket ordítani kezdett és csak azt láttam,hogy mindenki a szájára teszi a kezét és azt kiabálja "Ott van Darc és Steph is".Szerencsére hamar beértünk a nekünk elkülönített szobába és ott már várt ránk Ed Sheraan.

-Szia Ed!-öleltem meg.-Úgy érzem ennek a gyönyörűségnek túl sok keresztanyja és keresztapja lesz.-mosolygott.

-Abban nem kételkedem.

-Harry szemét örökölte és a te orrodat,sőt,a mosolyodat is.-mondta Ed csodálva a kislányomat.

-Tényleg?Szerintem a szája is az apjáé.Ugye drága?Ugye?-kérdeztem és néztem Darcy-ra,aki csak pislogott nagyokat és próbálta felfogni,mi is folyik körülötte.

-Tényleg.Ja és én fogadtam egy babysitter-t.Ők addig el lesznek míg te intézed a dolgodat és én is itt leszek.

-Főnyeremény vagy Edward-pusziltam meg.Aztán a kislányomnak is adtam egy puszit és kimentem a színpad mellé.Már elkezdődött a koncert és azt hittem,hogy jól fogom magamat érezni,de nem.Egész idő alatt rossz érzésem volt.Nem tudtam,hogy az a babysitter megbízható-e,sőt..semmit sem tudtam róla.

-Jól vagy?-kérdezte Eleanor.-Sápadtnak tűnsz.

-Jól...nagyjából.Csak félek.És ha nem megbízható kezekbe adtam a gyermekem?

-De biztosan.Szerinted Ed nem megbízható embert felfogadott volna?Hát nem hiszem,így nyugodj meg-nyugtatott El.

-Jó...-de mégis rossz érzésem volt.Most jött az a rész,amikor feltehettek kérdést a rajongók.

-Liam,milyen érzés házasnak lenni?

-Nagyon jó és semmihez sem fogható,mikor azzal kötöd össze az életed,akit a legjobban szeretsz és neked szánt az ég.Remélem jól fogalmaztam Danielle-nevetett Liam.Dani bólogatott és szélesen mosolygott.

-Niall,mikor szeretnéd már te is elvenni Bella-t?kérdezte az egyik lány.

-Azt én is szeretném tudni-mondta mellettem Bella.

-úúúú-kiáltották a háta mögött a lánynak.Ez az 'úú' annak szólt,hogy nem akarták,hogy még egy tag elkötelezze magát.

-Harry,miért nem vetted el hamarabb Steph-et és szereted?Mert még lenne pár millió lány,akit választhatnál.

Na ez a kérdés szarul esett,de szarul igaz volt.Én sem értettem miért pont engem választott,mikor több millió lány a lábai előtt hever.Harry erre egyszerűen felelt.

-Mert voltak dolgok,amik utamat állták ebben.És azért választottam őt,mert Stephanie a másik felem.Aki nélkül semmi voltam,míg meg nem ismertem.És ezt köszönöm neki.Azt is,hogy egy gyönyörű csöppséget hozott a világra.-mosolygott Harry és egy pillanatra megállt a beszédjében és csak engem nézett.-Remélem most már tudjátok a választ-harapott az ajkába...Ekkor egy nagy csörömpölést hallottunk és a srácok megfordultak,hogy megnézzék mi történik...