14.Rész.Várakozás

Az este nem úgy alakult,ahogy terveztük,így Harry azt mondta,hogy miután hazajöttek,majd bemutat az édesanyjának,a mostoha apjának és a testvérének.Az este többi része gondolkodással telt el.Csendben Harry mellkasán pihentettem a fejemet,ő pedig a hajamat csavargatta,ő sem tudott most aludni.
Reggel lett,amit nagyon nem vártunk.Nem akarok tőle elszakadni.Harry mindig hamarabb kelt,mint én,de most mellettem feküdt,mikor felébredtem.
-Jó reggelt kicsim.
-Neked is drága-csókoltuk meg egymást.Sietnünk kellett,mert Liam szólt,hogy nem sokára indulnak.
-Még a reptérre azért elkísérhetnétek-mosolygott barátom.
-Persze,ki nem hagynám.Azért kíváncsi lennék újra,hogy a többiek mivel töltötték az estét,ha már ezen a szobán és apám hálójukon kívül minden szoba az övék volt.Felöltöztünk és lementünk a többiekhez.Niall és Bella inkább az olyan romantikus típusok.Fogták egymás kezét és csak néztek mélyen egymás szemébe.
-Sziasztok.Meg sem hallották.Hahó,hallotok engem,vagy csak egymást nézitek?
-Jaj bocsi Steph,csak tudod nehéz az elválás-mondta Niall és magához szorította bella-t.
-Igen,tudom,tudom-néztem szomorúan Harry-re,Reggeli közben nem láttam Mel-t és Zayn-t,aztán megjelentek ők is.Már teljes volt a mi kis körünk.A lányokkal csináltunk reggelit,és most Louis is besegített,Nem is tudtam,hogy ilyen ügyes.
-Áh,még sok mindent rejt a személyiségem,de ne aggódj biztosan lesz még időnk jobban megismerni egymást-nevetett Lou.Reggeli után Zayn erősen,nehezen kezdte szedni a levegőt,és köhintett egyet.Aztán még egyet köhintett,és egyre többször vett mély lélegzetet.Furcsa volt.
-Zayn jól vagy?-kérdezte Liam.
-Igen,csak a kaja,biztos sok volt.
Remélem,hogy csak az volt a baj,mert mostanában elég sokat cigizik,és tudom,hogy mivel jár ez...Nem kell egyből rosszra gondolni,de nekem mindig valahogy a legrosszabb jut az eszembe,biztosan tényleg csak túl sokat evett.Lorah és apum lassú léptekkel és elég álmosan,hozzáteszem meglepődötten sétált le a lépcsőn.Azt sem tudom mikor jöttek haza,vagy hogy találkoztak-e a srácokkal.Már meséltem nekik a barátaimról,szóval annyira mégsem volt nagy meglepetés.Köntösben megálltak előttünk.
-Jó reggelt,mondták mindketten.A fiúk felálltak kezet fogni,a lányok pedig udvariasan köszöntek,és Lorah még ölelést is kapott.Gyorsan lefőztem as kávét,míg a srácok és apumék beszélgettek.Láthatóan jól esett nekik a kávé,és újra csak azt vettem észre,hogy apum és Hazz nagyon jól meg vannak.Harry el mondta,hogy turnéra kell menniük.Nekem mostanában nem volt időm beszélgetni Lorah-val sem,ezért ő sem tudhatta.Apum mesélése szerint egyszer volt olyan,hogy Harry-vel és Zayn-nel az irodában golfoztak és eltalálták az egyik titkárnőt.Ezen nagyot nevettünk.A lányok addig Lorah.-val beszélgettek.
-Steph,miért nem mondtad,hogy testvéred lesz?-néztek a lányok nagy mosollyal.
-Ohm,akartam csak ki ment a fejemből,hogy erről beszámoljak A srácok gratuláltak apuméknak,de már indulniuk kellett.Még haza is kellett menniük összepakolni.

-Mennyi cuccot visztek?
-Nem sokat,a turnén úgy is kapunk.A fehér converse-et és azt a néhány ruhát amit ki tettem,azt azért be dobhatod-mosolygott Harry,mivel segítettem neki pakolni.
-Dobjam?Képzelem hogy pakoltál be idáig-nevettem.Harry átkarolt és megcsókolt.
-Tudod,szép lányok lesznek majd a turnén..Biztos nálam szebbek..és félek,hogy találsz majd egy jobbat.
-Soha,Steph.Lehetnek a lányok szépség király nők is,de nekem van egy saját királyném.-ölelt meg Hazz.
Ez jól esett,mert mindig megszóltam magamat,és soha sem éreztem azt,hogy szép vagyok,de neki valahogy elhiszem.Mennünk kellett.Az úton furcsa módon Paul-lal beszélgettem,mivel vele még nem is beszéltem.A szavaiból kitűnt,hogy gondoskodó és minden áron megvédené a fiúkat,de egyben szigorú és játékos is.Arról is beszámolt,hogy ő és felesége már egy ideje próbálkoznak gyerek ügyben,de valahogy nem sikerül.Neki a fiúk sokat számítanak,olyan,mintha a saját gyermekeik lennének.Olyan kedves ember,és mindig tudja hogy javítson a fiúk néha megtörténő apró hibáin,erről Hazz is mesélt már.Megérkeztünk a Heathrow reptérre.Harry sem várta ezt a pillanatot,de ki kellett szállnunk és elbúcsúznunk.
-Kicsim,meglátod hamar eltelik ez a pár hónap.Mikor visszajövök,annyi időt töltünk egymással,amennyit csak lehet.Figyelj,odaadom a szerencse karkötőmet,amit az x-faktor óta csak Lou-nak adtam oda,senki másnak.Majd mindig hívlak,és beszélünk.Harry megölelt és egy hosszú csók nyomát hagyta az ajkaimon.Szánk nem akart megválni egymástól,de a helyzet ezt kívánta.
-Szeretlek Harry.
-Én még annál is jobban.-néztem a zöld csillogó szemeibe.A mellettünk lévő Zayn,és Niall is búcsúzkodott a lányoktól.Danielle és Eleanor is szomorúak voltak,de ők már ezt biztos megszokták.Ők nyugtattak engem is,öleléssel és Danielle-től még egy karkötőt kaptam.
-Most már erősnek kell  lenned,én is és Harry is adott egy kicsit a kitartásából-mosolygott Danielle.Hazamenünk,legalább is mi hárman.Danielle és Eleanor tovább mentek,de megígérték,ha lesz idejük,akkor találkozunk,mert most Dani-nak tánc próbája lesz,El pedig megy a szüleit meglátogatni.Hazamenve vettem észre,hogy mostanában nem is törődöm annyit a lányokkal.
-Még egy ideig csendben ültünk egymás mellett,aztán Bella megtörte a csendet,és ős is felhozta a témát,hogy mostanában csak a srácokkal törődtünk.Így megbeszéltük,hogy most már nem lesz ilyen,hanem majd beosztjuk az időnket,Beszélgettünk és elmondtunk egymásnak mindent,amik történtek.Lementünk Lorah-hoz és apához beszélgetni.Jó volt újra megbeszélni a dolgokat...
*Másfél hónappal később*
Harry mindig hív,ha van ideje,és skype-on is beszélünk.De érzem a hiányát,ahogy ránézek a karkötőre,és a közös fényképekre,amikből még nem volt annyira sok,mindig eszembe jutott.Mit is beszélek?Mindig rajta járt az eszem.Bella és Melodie is elég szeretet hiányos volt.
-Bella drága,édesanyád keres telefonon!-szólt lentről Lorah hangja.Lementünk mindhárman.
-Hát szia drága kislányom,azt hiszem ennek a hírnek örülni fogsz,amit most fogok mondani.Apud Londonban kapott állást,és még házat is ajánlottak neki,nem messze Steph-éktől.Mit szólnál hozzá,ha oda...Bella nem engedte,hogy tovább mondja az anyukája,egyből szaladt ordítva a házban
Londonba költözünk,Londonba költözüünk,sálálá
-Jaj,majd elfelejtettem-ölelt meg,vagy is inkább szorított össze Bella engem és Melodie-t..Ez volt a legjobb hír,amit hallottam másfél hónapja.Még egyeztettek,hogy mikor kell,hová mennie,és majd kimegyünk eléjük,elmegyünk néhány csomagért,stb,szóval mindent megbeszéltek.Már csak Melodie- szüleit kellett valahogy rávenni arra,hogy ide költözhessen.Mikor felhívtuk az apját,akkor ő nem tudott mit mondani.
-Lányok,ez most egy nagyon hamar döntés lenne.Ezt még meg kell beszélnünk.Úgy nem lehet,hogy fogjuk magunkat és odaköltözünk,vagy ha csak Mel-ről van szó,akkor is.Sok a papír munka ezzel az egésszel.
-Nyugodj meg Josh,ez el lesz rendezve szólalt meg a hátam mögül apa.Nagy mosoly ült ki az arcomra.Tudom,hogy ő most egy rész azért segít nekünk,mert látja,hogy mostanában nem vagyunk olyan jó kedvűek.Apám átvette a telefont,és beszélt vele.Olyan,mintha apum mindenkit ismerne.Nem csodálom,övé az egyik legjobb lemez kiadó cég.Megbeszéltek mindent.Melodie nálunk költözhet.Mindhárman szinte összenyomtuk apum az öleléssel.Olyan jó így,a fiúk is biztos örülni fognak.
-Erről jut eszembe,Zayn hívott téged Melodie-mondta Lorah,valami fontosat akart mondani.Apum tudja,hogy mi érdekel minket,ezért már ki nézett nekünk egy sulit.Meg is mutatta.Csodálatos suli,csak egy volt a bökkenő,egy nagy bökkenő...