85.Rész.A letter...

*Drága olvasóim,meghoztam a következő részt és 10 komi+két feliratkozó után jön a következő rész :))) Remélem nem haragszotok,hogy ebben nem írtam Melodie-ról és az állapotáról,de a következőben ÍGÉREM,hogy fogok!!!! :)) Thanks..Reggel valamilyen furcsa érzéssel ébredtem.Szúrt a szívem.Ezt betudtam annak,ami mostanság történt velünk.Felültem,körülnéztem és egy gyönyörű,élettel teli férfit láttam magam mellett.Jóleső érzés fogott el,amitől mosolyognom kellett.De a másik szobából meghallottam Darc sírását és bementem hozzá,mielőtt még Harry felébredne.A kezembe vettem és lassan,de megnyugodott.Megetettem és aztán visszamentem.Kicsit fáztam,mert már itt az ősz eleje is elég hideg általában.Elhúztam a függönyt és láttam az ablakon legördülő esőcseppeket.Elmosolyodtam,mert nekem ettől jobb kedvem van.Valahogy megnyugtat engem.Visszafeküdtem Harry mellé és szorosan odabújtam hozzá,hogy érezzem a teste melegét.Átkarolt és mosolyogni kezdett.Nem értettem miért.de jó volt látni az arcán,hogy jó kedve van.Kinyitotta az egyik szemét és értetlenül nézett.

-És még ez néz értetlenül.Pff-mondtam játékosan.

-Én?Téged büntetni kellene azért,mert nem hagysz aludni...
-Most megsértődtem.-fordultam el tőle.
-Naa,tudod,hogy értettem.Gyönyörű vagy és nem tudok nem rád nézni,így ki kell nyitnom a szememet.Most már érted?-kérdezte nevetve és megfogta az államat.
-Értem-forgattam a szemem,mire ő közelebb jött és apró puszikat hagyott az államon,aztán lefelé a nyakamon,amitől lezártam a szemem és hagytam,hogy folytassa.Lassan kicsit oldalra emelte a fejem és a szám sarkára adott egy puszit,aztán pedig mikor a szám került volna sorra,megállt és ravaszan nézett,aztán mikor minél kisebb lett az ajkunk között a távolság,újra megállt.
-Harry,ne kínozz.-mondtam.
-Igazad van-mondta forró leheletével-Nem bírom ki,hogy meg ne csókoljalak.És ekkor a szája kétségbeesetten kereste az enyémet.Átkaroltam a nyakát,ő pedig a kezét a derekam alá tette,magára húzott és....Darcy újra sírni kezdett.Harry nevetett,én pedig a fejemet a a mellkasára téve mosolyogtam.
-Nem baj,most már van,aki megzavarjon minket-nevettem.
-Megyek én-mondta a férjem és mosolyogva ment ki a kislányunkhoz és behozta hozzánk.Olyan aranyosak voltak együtt én pedig örültem,hogy ma nem kell Hazz-nak sehová mennie,mert akkor az egész napot együtt tölthetjük.Ez a boldog pillanat csak egy percig tartott,mert drága Styles közölte velem,hogy az új albumon fognak dolgozni,így majd csak éjszaka jön haza.Csöndben elviseltem amit mondott,de ha ezt gyakrabban fogja csinálni,úgy nem lesz jó egyikünknek sem.Főleg nem nekünk:a családjának.Mosoly nélkül sétáltam le a konyhába reggelit csinálni,Harry pedig lehozta utánam Darcy-t.
-Megeszed itt a reggelit,vagy már arra sincs időd?
-Steph,ezért ne haragudj,jó?-lépett közelebb hozzám.
-De rossz így,ha keveset vagyunk együtt.
-Tudtommal idáig még mindig együtt voltunk...-mondta Hazz.
-Jó.Csak ne váljon ez megszokássá,oké?-mosolyogtam féloldalasan.
-Nem fog-megcsókolt és átadta a kislányunkat.
-Négy hónaposan már sokat nőtt-mondta Harry és ámulattal nézte a kis csodát a kezemben.
-Igen.Tényleg,de siess és gyorsan végezzetek.Szükségem van rád-csíptem a fenekébe,remélem tudod mire értem-mondtam.
-Stephanie vágyódó énje.Hmm.Rendben,úgy lesz édes.De akkor várj is haza-kacsintott és elköszönt tőlünk.
-Hát magunk maradtunk drága kislányom.Mit csináljunk ma?Nem is tudom,tettem le az ágyra,mire mosolyogni kezdett.Azt hiszem azért,mert beszéltem hozzá.Ilyenkor mindig mosolyog.
-Menjünk látogassuk meg az unokatestvéredet?Igen,tényleg el kellene menni Gemma-ékhoz,kedden úgyis mindig egész nap távol van Dan.És Zack-hez is jó lenne menni.Tényleg rég voltunk már nála és egyre rosszabbodik az állapota.Először akkor Zack lesz akit meglátogatunk.Míg még lehet-néztem a lányomra és ő pedig csak pislogott nagyokat.Elmosolyodtam és felvittem a szobába,hogy felöltöztessem és én is felöltözzek.Betettem a kis hordozóba,azt pedig a kocsiba magam mellé jól becsatolva.Az úton cumival a szájában csöndben volt.Mikor megérkeztünk a házhoz,nem volt senki ott és a környék is olyan volt,mint amit már vagy egy évtizede nem rendezett el senki.Megígértem Zack-nek,még amikor tudomást szereztem a betegségéről,hogy a keresztapja lehet a gyermekeimnek,míg még rosszabbodik az állapota.Harry-vel két héttel későbbre tettük a keresztelőt,így szólnom kellett a jövendőbeli keresztapának.Kivettem Darcy-t az autóból és ez ajtóban megálltam.Rossz előérzetem volt,nem tudtam miért.Bekopogtam egyszer,kétszer és vártam.Semmi.Így benyitottam és kiáltottam.

-Zack itt vagy?Hahó,valaki..-de senki sem válaszolt.Még a házvezető sem volt ott,aki ki volt mellé rendelve.Nem is tudtam mire számítsak,mikor odamentem.Legutóbb mikor láttam Zack-et,akkor már sokkal előrehaladottabb volt a betegsége és nagyon féltettem.De nem tudtam rajta segíteni.Kicsatoltam a lányomat és a kezembe vettem,úgy sétáltam végig az egész házon.Az ajtók nyitva,a függönyök behúzva.Sötét volt és egy kicsit félelmetes.Az asztalon véletlenül odébb toltam az ott hagyott tányért és láttam milyen por volt.Mintha egy kísértet kastélyban lettem volna és egyre rosszabb volt,minél beljebb mentem.Felmentem a hálószobába és nyeltem egyet mielőtt nyitottam volna az ajtót.Bezártam a szemem és csak akkor nyitottam ki ,mikor az ajtó is kinyílott.Meglepetésemre semmi sem volt,csak az üres ágy maradt,és az éjjeli szekrényen egy pohár víz,amiben kis buborékok voltak,talán azért mert már állott víz volt.Találtam egy levelet ledobva a földre,amit egy rózsaszín selyem kendő takart.Fel volt nyitva és azt,hogy valaki felrepesztette volna,annak jele sem volt.Tehát még le sem volt ragasztva.
Hallgasd ezt és indítsd újra ah leáll :)))
-Stephanie-nak és Darcy-nak...a keresztlányomnak.
Minden,amit soha nem tudtam elmondani...
"Drága Steph és Darcy.Ez a levél most nektek szól.Stephanie,én mindig is szerettelek,csak titokban tartottam,mert te már rátaláltál a hercegedre és tökéletes életed volt.Nem szerettem volna elrontani.Te magad vagy a megtestesült álom.Harry jól választott.És a végén be kellett azzal érnem,hogy csak úgy lehetek része az életeteknek és úgy tudlak titeket segíteni,ha keresztapja leszek a TI hercegnőtöknek,aki csodálatos kislány és hiszem,hogy a fiatok is ugyan ilyen csoda lett volna.Tudtam,hogy már mire újra meglátogattok én már nem leszek.Csak egy emlék leszek,mint a nevek a miket a homokba írnak és elfújja a szél.Ti is lassan elfelejtetek majd engem és arra sem fogtok emlékezni,hogy voltam,de a sebek megmaradnak.Ezért arra szeretnélek kérni,hogy felejtsd el és bocsátsd meg nekem azokat a 'bűnöket',amiket tettem.Tudom,rossz ember voltam és mindig próbáltam nem az apámra hasonlítani ami életem végére sikerült.Szeretném,hogy tudd,sok boldogságot kívánok nektek az életben és engedd meg,hogy adjak Darcy-nak egy kis emléket és ajándékot.Mindenkinek van egy olyan tárgya,amit nagyon szeret,én szeretném,ha ez lenne az és így megmaradhatok emlékként.Nézd meg a másik papírt,abban leírtam,hogy kire hagyom a házat és még valamit,amivel majd csak akkor ismerkedik,meg,mikor már felnő.Ne aggódj,mindent elintéztem.Tartsd meg az emlékem a szívedben.
                                       -Zack.xx
A földön ülve magamat hibáztattam azért,mert nem jöttem hamarabb.Elkéstem.Sírni kezdtem,Darcy-nak is legörbült a szája és ő is pityeregni kezdett.Hogy lehetek ilyen buta?Legalább előtte ne sírjak.Így letöröltem a könnyeimet és mosolyogni kezdtem,hogy megnyugtattam.Pár perc múlva már már ő is megnyugodott.Lementem a nappaliba és megálltam középen.Most már értem miért volt minden olyan régi.Értem miért nem akart olyan gyakran találkozni velem Zack.Pont azért mert szeretett és félt,hogy lerontja a kapcsolatomat Harry-vel.Mindent értek most már.Kimentem és megálltam az ajtónál.Darcy felnézett a zöld szemeivel az égre,mintha értené.De biztos vagyok benne,hogy nem értette,de érezte a szívében.Még egy pillantást vetettem a házra és vittem magammal a végrendeletet és a rózsaszín kendőt is.
**
Harry-t sírva öleltem át,mikor megérkeztünk.Akár tudja miről van szó,akár nem..szükségem van rá.